Gyakorló Óvoda és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény

Évfordulók

25 éves évforduló

Kiállítás megnyitó





Kiállítás





A jubileumi konferencia előadói





Rólunk írták



Ahol a dömdödömből szeretlek lesz

Mindig elámulok azon, hogy mi mindenre képesek a gyerekek, ha a felnőttek nem visszafogják, hanem segítik képzeletük szárnyalását. „Ez volnék én” címmel az ELTE Speciális Gyakorló és Korai Fejlesztő Módszertani Központ gyerekmunkái a budapesti Kossuth klubban erről a szárnyaló képzeletről tesznek bizonyságot.

Mire ez a cikk megjelenik, sajnos bezár a kiállítás, de az a tanulmánykötet, ami a fenti intézmény 25 éves fennállásának évfordulójára megjelent, az megmarad: Egy negyedszázados nevelő-fejlesztő munka tapasztalatai. Igaz, amikor negyedszázaddal ezelőtt a VII. kerületi Damjanich utcai intézmény gyerekeket fogadott, még Gyógypedagógiai Óvoda volt a neve. Vadonatúj volt az épület, alapkövét 1975-ben tették le. Hogy egy ilyen intézmény megépülhetett – amelyben helyet kapott a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet, a Kisegítő Iskola, a Beszédjavító Intézet meg az előbb említett óvoda – annak többféle oka volt, amire most nincs terünk kitérni. Azt viszont illik tudni, hogy a magvalósulásért nagyon sokat tett a gyógypedagógia főiskola akkori főigazgatója, Illyésné Kozmutza Flóra. Emléktábláját a hálás utódok a jubileumi ünnepség keretében avatták fel.

Az óvoda, az iskola és a beszédfejlesztő a leendő gyógypedagógia tanárok gyakorlásának terepe (is) volt, és ma is az. Az 1981-es induláskor az óvoda gyógypedagógiai és logopédiai tagozattal indult. A gyógypedagógiai részbe középsúlyos értelmi fogyatékos, főként Down szindrómás gyerekek jártak, a logopédiaiba pedig beszédfejlődésükben akadályozottak. Az eltelt évek során tovább bővült az intézmény általa nyújtott szolgáltatások köre. Az óvoda akkori vezetője, Kissné Haffner Éva, óvodai előkészítő foglalkozásokat szervezett (a korai fejlesztők előfutáraként), ami később – ez már a kilencvenes évek eleje – egyéni képességfejlesztő foglalkozásokkal egészült ki. Ez csak néhány program a sok közül, mert ennél jóval többet tettek az óvoda lelkes munkatársai, ahogy akkoriban mondták: „társadalmi munkában”, azaz fizetség nélkül, és emellett még arra is volt energiájuk, hogy tapasztalataikat másokkal is megosszák könyvek, kiadványok formájában.

Jómagam valamikor a nyolcvanas évek közepe táján jártam először az óvodában. A berendezésre, a „tárgyi feltételekre” (hogy szakszerűen fejezzem ki magamat), már nem emlékszem, de arra igen, hogy vidám gyerekekkel és lelkes pedagógusokkal találkoztam, meg boldog szülőkkel – boldogságuk annak szólt, hogy szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel, méghozzá eredményesen. Ha jól emlékszem, akkor ez volt akkoriban az egyetlen ilyen típusú intézmény.

Aztán időről időre mindig visszajártam, és örömmel tapasztaltam, hogyan szépül az óvoda, alakulnak át a szobák, színesedik az összkép, és mindig van egy-egy új fejlesztő eszköz vagy más újdonság, amit érdemes megcsodálni. (A mostani legújabbat, a sókamrát, Wágner Pálné, az óvoda helyettes vezetője mutatta meg, nem kis büszkeséggel. Azt mondja, jótékony hatását valamennyien érzik.) Közben váltás történt a vezetőségben. Kissné Haffner Éva a Down Alapítvány által fenntartott korai fejlesztő vezetője lett, Rosta Katalin, aki eddig Éva helyettese volt, lett az intézmény vezetője. Hivatalosan is megváltozott az óvoda neve – ekkor kapta a cikk elején említettet –, ami hűen tükrözi az itt ellátott feladatokat. (Azt érdemes megjegyezni, hogy a korai fejlesztés hallássérült, értelmileg akadályozott és megkésett beszédfejlődésű gyerekeknek szól.)

1990 után, amikor már bárki létrehozhatott alapítványt, az óvoda is élt ezzel a lehetőséggel. Az Egyenlő Esélyt Alapítványt (1991) gyógypedagógusok, főiskolai hallgatók és szülők hozták létre, elsősorban azért, hogy a megszerzett szakismereteket másoknak is tovább tudják adni. Bár sosem viselte a „modellóvoda” nevet, az itt képviselt szemlélet országosan elterjedt, hiszen hírét vitték nemcsak az itt gyakorló főiskolai hallgatók, hanem az időről időre megtartott konferenciák, és azok a kiadványok, amelyeket a munkatársak írtak.

Az alapítvány egy időben még lapot is kiadott: Dömdödöm címmel. Sajnos pénzhiány miatt a lap megszűnt, holott nemcsak a szakma tagjai, hanem a szülők és a gyerekek is forgatták, hiszen a melléklet játékos feladatai az otthoni fejlesztést szolgálták. (Ezt most némileg pótolja a http://specovoda.elte.hu honlap. A hasznos információk mellett (jelentkezés, elérhetőség, szolgáltatások ismertetése) sok-sok fényképet is láthat az érdeklődő. A jubileum alkalmából ismét kiadott Dömdödömben is vannak gyerekeknek szóló rajzos gyakorlatok, könyvajánlók a szülőknek.

A hajdani gyakorló óvoda úgy (is) ünnepelte az eltelt negyedszázadot, hogy jubileumi konferenciát szervezett, s Országos Logopédiai Találkozót (ez utóbbi már a hetedik volt). Azt talán már mondani sem kellene, hogy ezen a konferencián az előadók a jelenről és a szakmai feladatokról szóltak. Az emlékezés csak az elmúlt 25 év oktatófilmjeiből készült összeállításban jelent meg, s jó érzés: hogy a múlt vállalható, a magyar gyógypedagógia jó úton járt.

Az óvoda címe: 1071 Bp. Damjanich u. 41–43. Telefon/fax: (06 1) 461 3720; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Ferenczy Ágnes

Minőségbiztosítás





 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

nem válaszolt

 

Fotókiállítás

 

 

 

 

 

 

 

3

4

41

0

9,8

Gyermekmunkák

 

 

 

 

 

 

 

1

4

42

1

9,57

Könyvbemutató

 

 

 

1

4

1

5

8

7

21

3

8,9

Műhelyek

 

1

 

 

 

 

 

 

3

25

19

9,6

Előadások

 

 

 

 

1

3

6

5

5

16

12

8,6




Emléktábla avatás





Gyerekprogramok





Tanulmánykötet