Gyakorló Óvoda és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény

Az intézmény története

Az ELTE Speciális Gyakorló Óvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központ története 25 év tükrében

Az előzmények

A 70-es években a hazai gyógypedagógia és logopédia fejlődésében jelentős változások következtek be. Átalakult a gyógypedagógus képzés gyakorlata, a háromszakos főiskolai képzést 1977-től kétszakos képzés váltotta fel. A WHO és UNESCO ajánlása alapján a gyógypedagógiában használt fogalmak egységesen kerültek meghatározásra. 1975-ben pedig a törvényhozás szintjén vetődött fel annak gondolata, hogy törvény védje a gyermekek, különösképpen a fogyatékos gyermekek jogait. Világszerte érvényesült az az elgondolás, hogy a gyógypedagógia által ellátottak életkori határai bővüljenek a korai és felnőtt ellátás irányába.

A változásra, megújulásra fogékony magyar gyógypedagógia gyorsan reagált a változásokra. A fogyatékos gyermekeket ellátó oktató – nevelő intézményhálózat fejlődésnek indult és ezzel együtt megkezdődtek a pedagógiai szempontú, oktatás-módszertani kutatások a fogyatékos gyermeknépesség valamennyi csoportja körében.

A kezdet

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatója Illyésné dr. Kozmutza Flóra egy merően új intézménytípus gondolatát fogalmazta meg és kezdett annak gyakorlati megvalósításába. Így emlékezik erre Gordosné dr. Szabó Anna, A magyar gyógypedagógus képzés története című munkájában: „Illyésné Kozmutza Flóra főigazgatónak, ha azt akarja, hogy az új létesítmények, a régen megálmodott Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet, a Főiskolai Kollégium és három gyakorló intézmény, köztük a szintén régi álom, a Gyógypedagógiai Óvoda megvalósuljon, a bürokrácia és más akadályozó körülmények miatt munkaideje és energiája legnagyobb részét a Damjanich utcai építkezés menedzselésére kell fordítani. Sok akadályon át, szívós kitartással küzd meg minden újabb lépésért, eredményért. Amikor az építkezés elkezdődik, derülnek ki előre nem látott nehézségek, amelyek miatt hosszabb ideig megáll a munka. Amikor ezeken úrrá lesz, az építőipari vállalatot valakik átvezénylik más építkezéshez. Szűkebb környezete tudja, hogy főként férje, Illyés Gyula kívánsága szerint már szeretné főigazgatói megbízását átadni másnak és a továbbiakban csak néhány, általa legfontosabbnak tartott, szakmai kérdéssel foglalkozni. Híressé vált mondatát gyakran hangoztatja: >>„Csak addig maradok a Főiskolán, amíg az új épület olyan magas nem lesz, hogy már nem lehet abbahagyni az építkezést.<<”

Az építkezéshez a telket a fővárosi és a VII. kerületi tanács biztosította a Damjanich utcában. Megjegyezzük, hogy ezen a telken a II. világháború előtt is tanítóképző intézmény állt.

Az alapkő letételére a Főiskola 75 éves jubileumi ünnepségén (1975. október 27-29.) került sor. Így idézi fel ezt az eseményt Gordosné dr. Szabó Anna: „Délután elsőként az Illyésné Kozmutza Flóra főigazgató és munkatársai, külön is kiemelést érdemlően Sziklay Béla főigazgató-helyettes fáradhatatlan előkészítő munkájának köszönhetően a Damjanich utca egyik üres telkén felépítésre váró új főiskolai létesítmények alapkőletételének percei következnek. Az esemény színhelyén nagyon sokan megjelennek a jubileumon résztvevők közül. Aczél György, Kornidesz Mihály és Deák Lívia „párt-pártfogók” jelenlétében Garamvölgyi Károly miniszterhelyettes rakja le az alapkövet, és méltatja az esemény jelentőségét.” (Gordosné, 2000)

Az építkezés 1979-ben jutott el abba az állapotába, hogy Illyésné dr. Kozmutza Flóra főigazgató visszavonulhasson. 1979 nyarán kezdi meg nyugdíj előtti szabadságát, azonban még évekig kapcsolatban marad a Főiskolával, és figyelemmel kíséri az új létesítmény születését. Visszavonulása után „különösen az első években, amíg a Damjanich utcai épület befejezése, berendezése és átadása, majd ünnepélyes megnyitása meg nem történik, személyes jelenlétére és tanácsaira, segítségére mindig lehet számítani.” (Gordosné, 2000.)

Az épületegyüttes 1981-re készül el és az új létesítmények átadására 1981 november 4-én kerül sor. Az ünnepélyes megnyitót és programot Sziklai Béla főigazgató-helyettes készíti elő és irányítja. Az ünnepségen a Főiskola szinte minden dolgozója, hallgatója jelen van. Erre Gordosné dr. Szabó Anna - az új főigazgató – így emlékszik: „Dr. Pozsgai Imre művelődési miniszter adja át a fényárban úszó, az ünnepélyes alkalomra feldíszített, impozáns épületegyüttest és a kitüntetéseket mind a tervező és kivitelező vállalatok, mind a főiskola arra érdemes dolgozóinak.” (Gordosné, 2000)

Az ünnepségen megjelennek magasabb párt és állami vezetők, a Fővárosi és kerületi tanács vezetői, külföldi vendégek, a felsőoktatási és gyógypedagógiai intézmények képviselői.

Az új épületben a kollégium, a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet és három gyakorló intézmény, a Gyakorló Kisegítő Iskola, a Gyakorló Beszédjavító Intézet és Gyakorló Gyógypedagógiai Óvoda nyer elhelyezést.

A három gyakorló intézmény koordinálását vezető igazgató (Mezeyné dr. Isépy Mária) irányítja, az intézmények élén önálló vezető áll.

1975. október 27. A Damjanich utcai új létesítmény alapkő letétele

llyésné dr. Kozmutza Flóra főigazgató és Sziklay Béla főigazgató-helyettes a Damjanich utcai alapkő elhelyezésénél

 

 

1975. október 27. Garamvölgyi Károly miniszterhelyettes lerakja az alapkövet 

Építkezés


1981. november 4. A Damjanich utcai új létesítmény átadása

 

 Gordosné dr. Szabó Anna főigazgató

Az avató-ünnepség      

 

Pozsgay Imre köszöntője                                                                    

Egy álom valóra vált

A XX. században a világszerte kiépült óvodai hálózatban a különböző fogyatékosok speciális óvodái is megtalálhatók.

Magyarországon a fogyatékosok iskoláskor előtti nevelése nehézkesen indul. „Az értelmi fogyatékosok első óvodája csak a II. Világháború után, 1950-ben nyitja meg kapuit Budapesten, a Csalogány utcában, Illyés Gyuláné – Bárczi Gusztáv – Essősy József közreműködésével. Pedig ezen a szakterületen is vannak egyrészt régebbi hagyományok, másrészt korábbi sürgető javaslatok. A hagyományok Frim Jakab (1952-1919) idejére nyúlnak vissza, akinek híres intézetében (A mai csalogány utcai, értelmileg akadályozottak számára működő gyógypedagógiai intézmény jogelődjében.) már kiskorú értelmi és halmozottan fogyatékosok gyógyító nevelésével is foglalkoztak. A 20-as években Éltes Mátyás (1873-1936) volt szószólója az ügynek. „Az ideális állapot az lenne, ha a gyenge tehetségűek már az óvodás korban szakember kezébe kerülnének, amikor még jól képezhetők.” (Éltes Mátyás, 1923)

A Sarbó Artúr (1867-1943) és mások által is gyakran elhangzott javaslatok ellenére az első logopédiai óvoda hasonlóan az 50-es években létesült, szintén a Csalogány utcában, Illyés Gyuláné – Bárczi Gusztáv – Kanizsai Dezső közreműködésével tanulságos és érdekes körülmények között.” (Gordosné, 1999)

Az 1970-es évektől a Főiskolán minden tekintetben jelentős a fejlődés, a bővülés. Ennek ellenére sokáig várat magára annak az elképzelésnek a megvalósulása, hogy önálló főiskolai gyakorló intézmények létesüljenek, köztük Illyésné Kozmutza Flóra régi álma, a Gyógypedagógiai Óvoda. Erről az időszakról így emlékezik meg Gordosné dr. Szabó Anna: „Illyés Gyuláné pedig, aki közismerten tartózkodik minden látványos szerepléstől, néhány általa nagyon fontosnak tartott szakmai ügynek pl.: az új szakok létesítése, a főiskolai névfelvétel, a Damjanich utcai épület felépítése az élére áll, azt szívósan és következetesen szervezi, irányítja minden esetben maga mellé véve munkatársai közül valakit, akit a részletekbe is beavat.” Végre a hosszas lobbizás és előkészítés után a Főiskola 75 éves jubileumi ünnepségének keretében 1975. október 27-én délután Garamvölgyi Károly miniszterhelyettes lerakja a Damjanich utcai létesítmény alapkövét. A munkálatok irányítója és szervezője Sziklay Béla beruházási főigazgató helyettes volt. A beruházás igen jelentős, nagy volumenű, költségvetése 200 millió forint. Elkezdődik az építkezés, a szakmai előkészítő munka és 1981. november 4-én, a Fogyatékosok Nemzetközi Évében megnyílik az új épület, benne a Gyógypedagógiai Óvoda. A továbbiakban, ennek az intézménynek a történetét követjük nyomon.

1981-ben tevékenységi körét nézve nem volt a történeti előzmények ellenére sem olyan utánzásra alkalmas intézmény, amely mintául szolgálhatott volna.

„Óvodánk az ország első, s azóta is egyetlen önálló gyógypedagógiai óvodája, Európában sem tudnak hasonlóról. Két látszólag egymástól eltérő alapfeladattal jött létre, a főiskola szervezeti egységeként. Létrejötténél, pedagógiai programjának kidolgozásánál a szakirodalomra, mások tapasztalataira nem számíthattunk.” (Kissné Haffner Éva, 1999)

Az előkészítő munka a „modell intézmény” tervezése, már 1980-ban elkezdődött Gordosné dr. Szabó Anna támogatásával. „A team, melynek tagjai -  Gereben Ferencné dr., Vassné dr. Kovács Emőke, Mérei Ferencné, Mezeiné dr. Isépy Mária, dr. Juhász Ágnes, Csabay Katalin és Kiss Tiborné -  voltak, körvonalazták az új intézménytípus szervezeti és tartalmi működésének feltételeit.” (Rosta, 2001)

A Gyakorló Óvoda alapkoncepciója az volt, hogy az óvodáskorú középsúlyos értelmi fogyatékos valamint megkésett, akadályozott beszédfejlődésű gyermekek speciális óvodai fejlesztésének módját, feltételeit dolgozza ki és e gyermekcsoportok körében szerzett gyakorlati módszertani tudását adja át a főiskolai hallgatóknak. Ez a modell, amely a gyakorlati és elméleti képzés egységét volt hivatva erősíteni, máig álom maradt.

Az 1981 szeptemberében megnyílt gyakorló óvodának 2 tagozata volt a „gyógypedagógiai óvodai” és a „logopédiai óvodai” tagozat. Tagozatonként két csoportban indult el a fejlesztő munka 40 gyermekkel. A gyógypedagógiai óvodai tagozaton középsúlyos értelmi fogyatékos, főként Down szindrómás gyermekek, a logopédiai óvodai tagozaton akadályozott beszédfejlődésű gyermekek fejlesztése és nevelése történt. A 40 gyermek ellátását 21 felnőtt végezte. Tagozatonként 1 gyakorlatvezető tanár irányította a 2-3 fős hallgatói szakmai gyakorlatot. Az intézménybe kerülő gyermekek vizsgálatát a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet pszichológus munkatársai végezték (Csiky Erzsébet, Radványiné Hay Ottília, Gereben Ferencné, Jászberényi Márta), a problémás esetek megbeszélésére rendszeresen esetmegbeszéléseket tartottak.

„Az alapfeladatunk – a két tagozat gyermekeinek nevelése, oktatása, a hallgatók gyakorlatának vezetésén túl – felvállaltuk a gyakorlathoz csatlakozó, azt segítő támogató elméleti munkát.” (Kissné Haffner Éva, 1999) Az alapfeladat ellátásán túl igényként jelentkezett a sérült gyermekeket nevelő családok részéről a csecsemők és kisgyermekek ellátása. Ezért 1981-től óvodai előkészítő foglalkozások szervezése kezdődött értelmi fejlődésükben akadályozott gyermekek számára, Kissné Haffner Éva irányításával. A korai fejlesztő munka kezdetben csoportosan folyt gyógypedagógusok vezetésével és a szülők részvételével. A korai csoportos foglalkozások szervezésébe Wagner Pálné és Szabó Borbála a kezdetektől fogva bekapcsolódott. A 90-es évek elején a fejlesztés egyéni beszédindítás foglalkozásokkal bővült, melyet Alkonyi Mária logopédus végzett 1990-től. Kissné Haffner Éva egyéni képességfejlesztő foglalkozásokat indított el az értelmileg akadályozott, főként Down szindrómás csecsemők és kisgyermekek részére. Németh Erzsébet logopédus kezdeményezésére 1991-től elkezdődött a megkésett akadályozott beszédfejlődésű gyermekek korai fejlesztése. Az általa szervezett fejlesztés csoportos beszédindító foglalkozás volt, a szülők bevonásával, aktív részvételével történt. 1992-től a fejlesztő tevékenység csoportos pszichomotoros fejlesztéssel egészült ki Soósné Pintye Mária irányításával. A fejlesztési forma bővülését jelentette 1993-tól, hogy Rudas Zsuzsanna egyéni beszédindító foglalkozásokat kezdeményezett nem beszélő gyermekeknek. Így a Gyakorló Óvoda tevékenységi köre a megjelenő külső igények alapján fokozatosan bővült. Ezt a korai fejlesztő munkát a kollégák önkéntesen, társadalmi munkában végezték.

Az új intézmény szervezetének és működésének kialakításával párhuzamosan a: „legfontosabb feladatunk pedagógiai programunk kidolgozása volt. 1982-ben elkészült és megjelent az értelmi fejlődésükben középsúlyos fokban sérült óvodások nevelési programja, melyhez tanári kézikönyvet írtunk, vers és mondókagyűjteményt készítettünk. Elkészült egy, a játékra nevelést segítő kiadvány, és a gyermekek fejlődését jobban követhető, az elavult fejlődési lapot kiváltó megfigyelési szempontsor. A logopédiai tagozaton a tapasztalatok összegyűjtése után egy ideiglenes program készült.” (Csabay Katalin – Csetnekyné Juhász Ágnes – Gereben Ferencné – Kiss Tiborné, 1981): Alapdokumentum és nevelési-fejlesztési program a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Óvoda Logopédiai csoportja számára (kísérleti anyag, Budapest) – emlékezik Kissné Haffner Éva.

A törvényi szabályozás hiánya és a bürokrácia akadályozta, hogy a Gyakorló Óvodában kialakított fejlesztési modell, különösképpen a „logopédiai óvodai modell” és a korai fejlesztés gyakorlata a kialakult igények alapján fejlődjön. Ennek ellenére szakmai körökben elkezdődött egy új szemléletű gondolkodás, amelynek eredménye a logopédiai óvodai hálózat kialakulása lett, és országszerte korai fejlesztő központok kezdték el a működésüket. Ezt elősegítette az is, hogy ez a  „modell intézmény” kezdetektől nyitott volt. A hallgatók gyakorlati képzése mellett fogadta, és tapasztalataival segítette az ország minden részéből érkező érdeklődő kollégákat.

A szakmai tapasztalatokról 1987. január 29-én  a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézettel közös bemutatkozó vitaülést szervezett a Gyakorló Óvoda Logopédiai tagozata. A vitaindító előadás azt a kérdést vetette fel, hogy vajon „Jól gazdálkodnak-e avval a szellemi örökséggel, mely a magyar logopédiát a század elején a nemzetközi élvonalba emelte?” (Gerebenné, Gyógypedagógiai Szemle 1988.3. FÓRUM) „A vitaülés résztvevői a nehezebb utat választják, tudniillik nemcsak a gyakorló óvoda vitathatatlanul korszerű tevékenységéről, elismerést kiváltó eredményeiről szólnak, hanem országos méretű és jelentőségű szakmai dilemmákat, megoldatlan kérdéseket vállalnak fel kérdésfeltevéseikben, elemzéseikben és próbálnak megoldási módokat felkínálni.” (Gerebenné, 1988; Kissné, 1988; Egerszeginé, 1988; Soósné, 1988; Rosta, 1988; Bőhmné, 1988; Huszár, 1988; File, 1988) emlékezik Gordosné Szabó Anna.

A tapasztalatok összegzését, a fejlesztő munka leírását bemutató elméleti és gyakorlati kiadványok megjelenése követte. Elsőként Kissné Haffner Éva A játékra nevelés a gyógypedagógiai óvodában című könyve jelenik meg. „A szerző a fogyatékos kisgyermekek játéktevékenységéről, a gyógypedagógiai óvodában alkalmazott játékszerekről, a játékra nevelés módjáról és fontosságáról ír. Pozitívuma, hogy felhívja a figyelmet a játékkal nevelés nagy lehetőségeire, általános transzfer hatására, jelentőségére az elmaradt gyermekek fejlesztésében.” (Takács, Gyógypedagógiai Szemle 1998.3.)

Ezután a korai fejlesztés módszereinek bemutatása történt meg. A Down szindrómás csecsemők és kisgyermekek korai fejlesztését az Ők és mi… (Kissné Haffner Éva – Alkonyi Mária, 1994) című könyv mutatja be, a súlyosan akadályozott beszédfejlődésű gyermekek korai integratív fejlesztését a Mozdul a szó… (Németh Erzsébet – S Pintye Mária, 1995) című könyv adja közre.

Az Ők és mi… című könyvhöz a fejlesztés folyamatát bemutató videokazettát készítettek a szerzők. A könyvből és videokazettából álló fejlesztőcsomag igen újszerű megoldás volt ebben az időben.

A korai fejlesztés módszertani anyagai az egész országban elterjedtek és ismertté váltak a szakemberek körében.

Az óvodai tagozaton a logopédiai óvoda munkatársai adták először közre a fejlesztést segítő gyakorlati tapasztalataikat. Elsőként 1990-ben a beszédfogyatékos gyermekek vizuális és grafomotoros készségét fejlesztő kiadvány került kiadásra Színezd ki... és rajzolj te is címmel. (Rosta – Arany – File, 1990)

Meg kell említenünk, hogy a fejlesztő-színező könyv kiadását és népszerűsítését, a Göncöl Kiadó vállalta fel. Tevékenységük eredményeként a könyv a normál óvodákban és a szülők körében igen népszerűvé vált.

A Pedagógus Szakma Megújítása Projekt pályázatán 1993-ban a testséma fejlesztő feladatlap-gyűjtemény nyert kiadási támogatást Ez volnék én? címmel. (Kocsis Lászlóné – Rosta Katalin, 1993)

Ugyanebben az esztendőben jelent meg a Számlálni kezdek számolás fejlesztő feladatlap-gyűjtemény is a PSZM támogatásával. (Alkonyi – Rosta, 1993)

A kézügyesség fejlesztését segítő vers és mondóka gyűjtemény 1995-ben az Egyenlő Esélyt Alapítvány anyagi segítségével jelent meg Hüvelykujjam… címmel. (Rosta – Rudas – Kisházi, 1995)

A logopédiai óvoda első programját Csabay Katalin írta  1992-ben amely az OKI módszertani kiadványaként jelent meg. A logopédiai óvoda szervezési – fejlesztési – módszertani programja 1996-ban Taníts meg engem! címmel (Rosta szerk., 1996) a Soros Alapítvány a PSZM és a Közoktatási Modernizációs Közalapítványnál nyert pályázat segítségével került kiadásra. A gyógypedagógiai óvodai tagozaton a nevelési program kiegészítéseként 2002-ben mozgással kísért vers és mondóka gyűjteményt adtak közre a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány támogatásával Mozdulj rá címmel. (Szabó Borbála, 2002)

A kiadványok mára a fejlesztő munkát végző szakemberek körében is használt népszerű segédanyagok.

Az intézmény dolgozói, szülők és főiskolai hallgatók 1991-ben létrehozták az Egyenlő Esélyt Alapítványt a következő célkitűzésekkel: „Alapítványunk a súlyos beszédhibás, valamint az értelmi fejlődésükben középfokban sérült gyermekek nevelése és tanítása során összegyűjtött évtizedes tapasztalatokat felhasználva szeretne – szociális összefogásra is támaszkodva – segítő kezet nyújtani mindazoknak, akik hasonló, a társadalmi és közösségi beilleszkedést megnehezítő, a normális életvitelt akadályozó problémákkal küszködnek.” Az Alapítvány Göncz Árpád Köztársasági Elnök fővédnöksége és dr. Andorka Rudolf társadalmi védnöksége mellett kezdett dolgozni. A szakmai célok megvalósulását dr. Illyés Sándor, Lányiné dr. Engelmayer Ágnes és dr. Pataki László felügyelte.

A „modell intézmény” szakmai tapasztalatai alapján országszerte egyre több helyen létesültek gyógypedagógiai és logopédiai óvodák. A gyógypedagógiai óvodák többsége már működő gyógypedagógiai intézmény szervezeti egységeként, a logopédiai óvodák pedig normál óvodák csoportjaként illetve önállóan kezdték el működésüket. Az, hogy a logopédiai óvodai modell a kialakult igények alapján fejlődjön a törvényi szabályozás hiánya akadályozta. Ennek  ellenére szakmai körökben elkezdődött egy új szemléletű gondolkodás, amelynek eredménye a logopédiai óvodai hálózat kialakulása lett. A már működő logopédiai óvodákban dolgozó szakemberek között létrejött a műhelymunka és 1992-ben a logopédiai óvodák első országos találkozója, amelyet azután további találkozók sora követett, kezdetben évente (1992-1995), majd anyagi eszközök hiányában egyre ritkábban. Az országos szakmai találkozók és a műhelymunka elemző-értékelő munkája kialakította a beszédfogyatékos gyermekek fejlődési sajátosságainak leírását, megfogalmazta a beszédfogyatékos gyermekek óvodai nevelésének feltételeit.

„Először is tisztázni kellett, hogy a beszédhibás valójában a fogyatékosok közé sorolandó-e, és elfogadható, hogy beszédsérülése a vezető fogyatékossága. Be kellett bizonyítani, hogy a beszédfogyatékosok között a súlyos tüneti képet mutató esetek száma évről-évre nő, és ezek ellátásában óriási hiányosságok vannak, mert eredményes kezelésük túlnő az ambuláns logopédia keretein. Bizonyítani kellett azt is, hogy a súlyosnak minősített esetek fejlesztése a beszédközpontú, sérülés specifikus fejlesztéssel oldható csak meg, amelynek színtere a logopédiai óvoda és a beszédjavító általános iskola, valamint, hogy azok a beszédfogyatékosok, akik az emberi kommunikációra való képesség károsodása miatt nem tudják lehetőségeiket megvalósítani, hátrányos helyzetben élnek.” (Rosta, 2004)

A logopédiai óvodák IV. országos találkozóján (1995. február 3.) szervezett vitaülésen bizonyítást nyertek a felvetések, melyből a Beszédgyógyításban adtak közre. (Koppné, Várhegyiné, Veres, Vajdáné, 1995; Vajnai, 1995; Szabóné, 1995; Ifkovicsné, Palkovicsné, Tabáné, Varga, Vácziné, 1995; Rosta, 1995; Alkonyi, 1995; Rudas, S. Pintye, 1995; Majtánné, 1995; Kocsisné, 1995; Csabay, 1995; Zsoldos, 1995; Ringhoferné, 1995) Ez a folyamat is hozzájárult ahhoz, hogy  az 1993. évi közoktatásról szóló törvény a gyermekek jogairól szóló egyezményben vállalt kötelezettség alapján megfogalmazza a különleges gondozáshoz való jogot. Jelentős változás, hogy a törvényben megfogalmazódik a feladat- ellátási kötelezettség, mely immár megteremti a rendszer fejlődéséhez szükséges jogi alapokat, megszilárdítja a kialakult rendszert, új távlatokat nyit. A beszédfogyatékosok óvodai csoportjai a más fogyatékos területekhez hasonlóan a közoktatási rendszer szerves részét alkotják. A törvény újdonsága az is, hogy rögzíti a működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételeket.

A már biztos alapokon működő rendszer az új törvényi szabályozáshoz és igényekhez igazodva, 1996-ban az OKI felkérésére a tantervi adatbank számára továbbfejlesztette pedagógiai programját. A programkészítés során az intézmény értékelte helyzetét és megpróbálkozott általános, a rendszer működését orientáló alapelvek megfogalmazásával. Így definiálta a gyógypedagógiai óvodát és logopédiai óvodát, újrafogalmazta célját és feladatait az újszerű társadalmi és kliensi igények figyelembevételével. Az  Add a kezed! (középsúlyos értelmi fogyatékos óvodások nevelési programja) és a Taníts meg engem! (fejlesztő program beszédjavító óvodák számára) minősített gyógypedagógiai programként országosan elterjedt és használt pedagógiai programmá vált.

A szakmai eredményekről 1999-ben, fennállásának 15 éves évfordulójára szervezett jubileumi konferencián számolt be az intézmény. Ez az alkalom egyben az V. országos  logopédiai óvodai találkozó megszervezésére is lehetőséget biztosított. A tapasztalatainak összegzésére a jubileumi konferencián elhangzottakról tanulmánykötetet jelentetett meg a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola „Segíts, hogy önmagam csinálhassam…” címmel. Mezeyné Isépy Mária köszöntő beszédében így emlékezik: „Izgalommal teli volt a kezdeti időszak, amikor hosszú együtt gondolkodásaink során a legjobb programot kívántuk kimunkálni a felvételre váró gyermekek számára. Kerestük a legalkalmasabb, gyermekszerető munkatársakat, s alakítottunk egy foglalkozási rendet és formát, amelyhez nem volt minta és előzmény. Gyönyörű és izgalmas feladat volt…. Aztán peregtek az események, eltelt 15 év. Felnőtt egy szakterület, melynek ma már számtalan követője van országszerte, mind az értelmileg akadályozottak foglalkoztatása, mind pedig a logopédiai óvodák vonatkozásában. Kialakult egy speciális szakmai elmélet és gyakorlat, melyről tankönyvek, előadások, gyakorló anyagok publikációja mellett, a jól felkészített, boldog gyermekek és megelégedett szülők tanúskodnak.”

A szakmai tapasztalatok összegzése mellett Kissné Haffner Éva óvodavezető már a jövőt tervezi: „Az első 15 év eltelt, de nem pihenhetünk. Meg kell valósítani a pedagógiai programokban eltervezetteket. A velünk szembeni elvárásoknak megfelelően szervezeti átalakítások várnak ránk, hogy a gyakorlatnak megfelelő igazi módszertani központtá váljunk, ahol a hozzánk forduló családok az eddigieknél is szélesebb körű segítséget kaphassanak a pedagógiai vizsgálattól, tanácsadástól a korai fejlesztésen illetve óvodai nevelésen át a beiskolázás segítéséig.” (Kissné, 1999)

1990 őszétől a Főiskolán elkezdődik az a szervezeti átalakulás, mely befolyásolja a gyakorló intézmények működését, jövőjét. Az új működési rendszer kiépítésére és a képzési reformok kidolgozására Reform-előkészítő Bizottság létesül, 1990. július 2-án. Az új, demokratikusan megválasztott Főiskolai Tanács 1990 decemberében alakul, melynek tagjai között ott vannak a gyakorló intézmények vezetői, így Kiss Tiborné óvodavezető is.

Az 1993. évi felsőoktatási törvény életbelépése után sorra elkészülnek a Főiskola és a hozzá kapcsolt gyakorló intézmények szervezeti és működési szabályzatai.

Az új szabályozás nemcsak a működés elveit és gyakorlatát rögzíti, hanem új perspektívát is rajzol.

Az átalakulásnak azonban vannak kedvezőtlen hatásai. A Gyakorló Óvoda és a Pszichológiai Intézet közötti másfél évtizedes szakmai együttműködés meglazul, személyes barátságokra és kapcsolatokra szűkül. A törvényi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a gyakorló intézmények által ellátott gyermekek vizsgálatát, fejlődésének nyomon követését a Pszichológiai Intézet szakterületenként specializálódott pszichológusai végezzék. Így a fogyatékos gyermekek egyéni megismerését, diagnosztizálását és az esetmegbeszéléseket rendszeresen végző team-munka meglazul, majd fokozatosan megszűnik. A vizsgálati tevékenységet, a diagnózis megállapítását ezentúl, 1993-tól a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottságok és a Beszédvizsgáló Országos Szakértői Bizottság végzi. A Gyakorló Óvoda munkatársainak így új kapcsolatrendszert kell kialakítani és működtetni. Ki kell munkálni saját pedagógiai vizsgálati rendszerét, hogy a megismerés és fejlesztés harmóniáját a gyermekek fejlődése és fejlesztése érdekében biztosítani tudja, ugyanis a Szakértői Bizottságok által kibocsátott szakvélemény állapotdiagnózis, önmagában nem alkalmas a több esztendőn át tartó fejlesztés hatására a képességstruktúrában bekövetkezett változásoknak az értékelésére. Az új típusú feladat új ismeretek, a diagnosztikus ismeretek elsajátítását követelte meg a kollégáktól. Az intézményben bevezetett, újszerű fejlesztési módszerek, tapasztalatok megismerésére (Ayres terápia, Frostig terápia) nőtt a szakmai igény a gyakorlat részéről. Ezért a kollégák vállalták szakmai ismeretterjesztő filmek készítését a Magyar Televízió Sorstársak és Dimenzió című műsorai számára, illetve a Magyar Rádió Mindennapi Tudomány című műsorában ismertették új szemléletű fejlesztési elgondolásaikat. Az intézmény lelkes fiatal kollektívája megalakította Kiss Judit szervezésében és szerkesztésével a DÖMDÖDÖM című újságot. Az újság 1991-1997 közötti időszakban szakmai konzultációs és információs Fórumként működött. Az újság megjelenését az Egyenlő Esélyt Alapítvány támogatta. Anyagi eszközök hiányában azonban 1997-ben az újság megszűnt.

Az 1998-ban akkreditált főiskolai képzés differenciálta a gyógypedagógiai tanári és gyógypedagógiai terapeuta tevékenységet. Az új viszonyoknak való megfelelés a gyakorlati képzés bővülését, vagyis a gyakorlatvezető tanárok számának növekedését és a gyakorlati képzési tartalmak változását eredményezte. Az intézményben az eddigi kettőről 4 főre növekedett a gyakorlatvezető tanárok száma.

„A különböző szakokon folyó képzések specialitásának megfelelően a főiskola több évtizedes munkával kialakította, illetve felkészítette a gyakorló intézményeket, amelyek részben Budapesten, részben az ország számos településén fogadják a különböző képzési formákban részt vevő hallgatókat. A főiskola tanszékei, intézetei napi munkakapcsolatban állnak nemcsak a főiskola szervezetéhez tartozó gyakorló intézményekkel (…Gyakorló Gyógypedagógiai Óvoda…), hanem a külső gyakorló helyekkel is.” (Gordosné, 2000)

A szoros munkakapcsolat az elméleti és gyakorlati képzés összhangját volt hivatva megteremteni. A különböző főiskolai szervezeti átalakulások e szakmai együttműködés fellazulásához vezettek.

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 2000-ben ünnepelte a hazai gyógypedagógus képzés 100 éves évfordulóját. Az évfordulóra a Gyakorló Óvoda önálló szakmai programmal készült. A jubileumi ünnepségsorozat részeként (2000. október 18.) poszter kiállítás keretében mutatta be a tagozatokon folyó terápiás munkát.  A kiállítást Gerebenné dr. Várbíró Katalin kari főigazgató-helyettes nyitotta meg. Ezen a napon került sor a VI. országos logopédiai óvoda találkozóra, melynek témája „A logopédiai munka jövője a minőségbiztosítás jegyében”. A vitaindító előadást Gerebenné dr. Várbíró Katalin tartotta: A minőségbiztosítás egy lehetséges módja a speciális szükségletű gyermekek ellátásában, a logopédiai óvoda címmel. Rosta Katalin a logopédiai óvodai hálózat fejlődését és jelenlegi helyzetét elemezte. (Rosta, 2001)

A szakmai napot a résztvevők kérésére műhely-munka zárta „Az óvodáskori figyelemzavarok diagnosztizálása és terápiás lehetősége” címmel dr. Torda Ágnes irányításával.

Az intézmény 2000. január 1-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem gyakorló intézménye. Az új helyzetben újra kellett definiálni az intézmény működését és feladatait. Ki kellett dolgozni az új Szervezeti és Működési Szabályzatot (2003), a munkaköri leírásokat.  Az alaptevékenység változatlanul hagyása (beszédfogyatékos gyermekek valamint értelmileg akadályozott gyermekek óvodai ellátása) mellett az eddig társadalmi munkában végzett, az Egyenlő Esélyt Alapítvány támogatásával megvalósított korai fejlesztő tevékenység hivatalosan elismert tevékenységi formává vált. Megszervezésre került az értelmileg akadályozott gyermekek logopédiai ellátása.

A korai fejlesztés immár szakszolgálati keretek között az átalakulás után két területen folytatódott, mégpedig az értelmileg akadályozott gyermekek és megkésett beszédfejlődésű gyermekek terápiás lehetősége realizálódott. Az ellátást igénylők számának bővülése miatt 2004-ben önerőből 1 fővel bővítettük a fejlesztést végzők körét. 2005-től a Hallássérültek Pedagógiája Tanszék kérésére, főigazgatói jóváhagyással vállaltuk hallássérült, implantált kisgyermekek korai fejlesztését. E feladatbővüléssel a feladat ellátására önerőből új helyet alakítottunk ki. A korai fejlesztő munka mindegyik területe a hallgatói gyakorlati képzés része, ezért a gyakorlatvezető tanárok száma 6 főre bővült.

A Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Közalapítvány támogatásával 2002-ben Mozdulattól a mozgásig címmel filmet készítettünk a mozgásfejlesztéssel foglalkozó szakemberek számára. A film pedagógiai célja a saját élmény jelentőségének bemutatása a mozgásfejlesztő és diagnosztikus munkában. (A film készítői: Rosta Katalin – Melegné Steiner Ildikó – Majtánné Farkas Andrea – Alkonyi Mária)

A sokrétű feladat-ellátás és az új törvényi szabályozás az intézményi Pedagógiai Program átgondolását és új öndefiniálást eredményezett. A Pedagógiai Program felülvizsgálata során felmerült, hogy a program elnevezése fejezze ki az intézmény gyógypedagógiai nevelési koncepcióját. A Pedagógiai Programnak a nevelő testület egyetértése alapján 2003 szeptemberétől „FELKAROLÓ fejlesztő és speciális pedagógiai program” elnevezést adtuk. (továbbiakban FELKAROLÓ) A FELKAROLÓ tartalmazza azokat a fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs és terápiás célú pedagógiai eljárásokat, amelyek az akadályozott egyéni fejlődés elősegítése érdekében az alapkészségek kialakításával segítik a tanulási képességek kibontakozását. A gyógypedagógiai nevelési folyamat irányítója és szervezője a szakterületnek megfelelő végzettségű gyógypedagógus, aki más szakemberekkel és a szülőkkel szorosan együttműködik. A gyógypedagógiai nevelés, fejlődés eredményeinek megállapítása gyermekenként folyamatdiagnózissal a gyógypedagógiai pszichológiai diagnosztika és pedagógiai diagnosztika eszközeivel történik, a hangsúlyt az egyénre szabott fejlesztés módszereinek megállapítására helyezve. A FELKAROLÓ pedagógiai programmal egyidőben, 2004-ben megtörtént az intézmény minőségbiztosítási programjának véglegesítése. A minőségbiztosítási rendszer kidolgozása már 1997-ben elkezdődött és évről-évre új elemmel és feladattal bővült. A MIP-ben megfogalmazódott az intézményben folyó nevelőmunka célja, vagyis hogy „a fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentésével teljes értékű embert neveljünk, így biztosítva a gondjainkra bízott gyermekek számára az esélyegyenlőséget.” (Rosta, 2004) 

Jelenünk

Az intézmény típusa többcélú közoktatási intézmény, mely a sajátos nevelési igényű gyermekek korai fejlesztését és gondozását, valamint óvodai nevelését és fejlesztését a fogyatékosság típusának megfelelően a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint végzi. Ennek értelmében biztosítja az intézménybe javasolt gyermekek egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátását.

A fejlesztő munka az óvodai tagozaton 4 óvodai csoportban, beszédfogyatékos gyermekek és értelmileg akadályozott gyermekek számára történik. A korai fejlesztés szakszolgálati keretek között tagozatokhoz kapcsoltan szerveződik.  Ez a tevékenység 2005-től a hallássérült gyermekek korai fejlesztésének lehetőségével bővült. Az óvodai ellátás és korai fejlesztés feladatát 23 főállású kolléga látja el.

A „Gyakorló Óvoda”  Budapest VII. kerületében a „Damjanich utcai épületben” kezdte el működését 1981-ben, 25 évvel ezelőtt és jelenleg is ott található.  A működési feltételek ma már korántsem annyira optimálisak, mint az alapításkor, hiszen az intézmény egy ötemeletes épület 2. és 3. emeletén helyezkedik el, bizonyos fejlesztési lehetőségek csak az első emeleten vannak. Udvarral nem rendelkezünk, ennek hiányát terasszal próbáljuk meg ellensúlyozni.

A fejlesztéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek azonban kedvezőek, bár a fejlesztés szervezése a széttagolt intézményi elhelyezés miatt körülményes. Az intézménybe a gyermekek leginkább Budapestről és Pest megyéből érkeznek, de egyre inkább nő az érdeklődés irántunk az ország különböző pontjain élő szülők részéről. Az értelmileg akadályozott gyermekek fejlesztése körében összegyűjtött tapasztalatok összegzésére 2005-ben került sor. Kiadásra összerendeztük és átdolgoztuk a korai fejlesztés és óvodai nevelés programját, melynek megjelenése folyamatban van. A hagyományokhoz hűen az Add a kezed! címet viseli.

Az ELTE  és a VII. kerületi Erzsébetvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal között létrejött megállapodás első lépéseként 2004. november 8-án BEMUTATKOZUNK címmel az ELTE Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola és Gyógypedagógiai Központtal közösen kiállítást rendeztünk, amelyen az intézményeinkbe járó gyermekek rajzaiból és egyéb alkotásaiból  rendeztünk kiállítást. A kiállítást Demeter Tamás alpolgármester nyitotta meg, aki megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy „ezek az események segítik elő igazán a fogyatékkal élő gyermekek társadalmi elfogadását.”

Az intézmény módszertani központ, amely modellként szolgál az országban működő hasonló fejlesztési célú intézmények számára. Munkánkat, eredményeinket konferenciákon, szakmai továbbképzéseken rendszeresen bemutatjuk, fejlesztő munkánkat, eredményeinket publikáljuk. Igen sok hazai és külföldi szakember ismerte meg tevékenységünket bemutató foglalkozásainkon. A „Gyakorló Óvoda” fejlesztési gyakorlatából számtalan szakdolgozat született.

Az intézmény nevelőtestülete jól képzett, igényes, magas empátiával rendelkező szakemberekből áll, akik képesek az intézmény hírnevének megőrzésére, bírják a hallgatók és a szülők bizalmát, a szakma elismerését. Hivatásszeretetükkel a mindennapjaikban megvalósítják az intézmény célját, mely a fogyatékos gyermeket nevelő családok esélyegyenlőségének biztosítása tudással és szeretettel.

A művelődési miniszter 127/1981. (M.K.16) MM számú utasítása értelmében: „a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán gyakorló kisegítő iskola és óvodai tagozat létesül, a gyógypedagógiai tanárképzés egyes feladatainak eredményes ellátása, a nevelő-oktató munka fejlesztése érdekében.

Az intézmény ma az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem gyakorló intézménye és próbál megfelelni az egyetemi szintű gyógypedagógus képzés gyakorlati igényének. Fogadja a speciális pedagógiát tanuló óvó-, tanító és tanárjelölteket, akiknek szeretné megmutatni a „másság szépségét”. 

Rosta Katalin – Wagner Pálné